Beszámolók

2014 02.08.

 

Ezt a Hószán túránkat úgy jellemezhetném, hogy egy igazi családi hétvége. Sajnos a túra nem indult zökkenőmentesen. A barátokat és családokat összetartó főszervező a határon szembesült a ténnyel, hogy személyi igazolványa sajnos lejárt útlevele meg otthon maradt. Így részére a túra még mielőtt elkezdődött véget is ért. A csapat többi tagja szerencsésen megérkezett és elfogyaszthatta a méltán megérdemelt vacsorát cirka 3 órás késéssel.

A rövid éjszaka után eljött a várva-várt szombat reggel. A reggelit mindenki sietősen fogyasztotta, mert a szálloda falain átszűrődő hangok arra utaltak, hogy a túravezetők már melegítik a motoros szánokat. A szánok kiválasztása és a védőfelszerelések ellenőrzése után mindenki gyors eligazítást kapott a saját motoros szánjának működéséről. Ezután mindenki tehetett pár kört a hotel előtt lévő hóval borított focipályán a többi vendég nagy örömére. Amikor már mindenki kellő rutinra tett szert a szán megfelelő irányítására, a túravezető jelzésére elindult a csapat, hogy meghódítsa a hófödte Bihari hegyeket.

Az első látványosság a Csodaforrás, ami kb. 800 méterre van a szállodától, amit szerintem csak az utasként résztvevő gyerkőcök vettek észre, pedig a tekintélyes 5-6 méteres vízesés hatalmas robajjal csapódik a jeges sziklákhoz. Innen egy kacskaringós hegyi út vezetett fel első megállónkhoz a hegy tetejére. Mire felérünk, kiderül kit milyen fából faragtak. Ekkor döntöm el az aznapi sorrendet, hogy ki hol áll a sorban, hogy senkit ne tartsunk fel, amit ezután mindenkinek tartania kell. Így mindenki élvezetese tud szánozni és nem kell a másikra várnunk.

A tisztásra érve mindenki sisakja alatt hatalmas mosoly látható. Túravezetőként ez a mosoly az, ami mindenért kárpótol. A réten elidőzünk pár percet, azután nekivágunk egy kicsit keményebb terepnek. Rövid eligazítást tartok a meredeken való felkapaszkodásról és utána nekivágunk, hogy meghódítsuk a Nagy kopasz hegyet. Meglepően még a lányoknak is zökkenőmentesen ment a mászás pedig józan ember még gyalog sem indulna neki egy ilyen emelkedőnek.

A látvány mindenért kárpótol. A csapat 1600 méter magasról csodálhatja meg az alattunk elterülő Bihari tájat. A túra további részén fenyvesek, völgyek, hatalmas fennsíkok tarkítják utunk. A látvány lenyűgöző és nem csörög, senkinek a mobilja pedig térerő az van bőven, de talán mindenki tudja, hogy most nem alkalmas. Délután kettő körül mikor a csapat már kellően kifáradt az egyik hegy tetején, ahol a „medve elvitte a lovat” a helyiek szerint, mi is elfogyasztjuk ebédünket.

A visszaúton mindenkin érződik a fáradság. Már sötétedik mire a szállásra ér a motoros szános menet.  A Vacsoránál mindenki az aznapi élményeit ecseteli, de az a leveseskanál vagy túl nehéz vagy nem is annyira éhes a csapat. Az élmények a táj a tiszta levegő a szikrázó havas fenyvesek látványa és a nem megszokott fizikai megterhelés megtette a hatását. Kellően elfáradt mindenki, kivéve a gyerekek! Vacsora után lassan mindenki nyugovóra tér. Kivéve a túravezető, aki pár Önkéntes vállalkozóval éjszakai túrára indul a koromsötét éjszakába. A hegytetőre érve mindig megkérek mindenkit, hogy állítsa le a szánkókat és vegye le a szemüvegét. Ekkor derül ki, hogy valójában milyen kicsik is vagyunk! Belecsap, a fagyos szél az arcunkba a sötétben elkezd dolgozni az ember agya, pár perc után mindenki pánikszerűen indítja szánját, kapcsolja a lámpáját, hogy világos legyen. Ezzel az élménnyel és a szállodától 800 m re talált medvelábnyom emlékével térünk nyugovóra.

A vasárnapi nap az előző naphoz hasonlóan kezdődött, reggeli, öltözés, indulás. Viszont, ezen a napon többeknek meggyült a baja a hóval. Kis elakadás, kis emelés, kis húzás, de ettől épül a csapat és a barátság. Mivel a felnőttek alaposan kihajtották magukat előző nap, a gyerekek vették át a stafétát. Gyorstalpaló a tisztáson és már mennek is 8-12 évesen a 150 LE gépekkel. Természetesen Anya vigyázó tekintete mellett. Így a hószánok a pihenők közben is teljes kihasználtság mellett üzemelhettek a gyerkőcök nagy örömére. A nap végére felnőttek gyerekek jóleső fáradsággal búcsúztak a Bihari hegyektől. Várunk vissza jövőre mindenkit!

Motoros szános üdvözlettel:

Fülöp Péter

Túravezető